Dr. TRASER GYÖRGY
erdőmérnök, egyetemi docens
Traser György Szegeden született, 1949. szeptember 20-án. Általános és középiskolai tanulmányait Szegeden végezte. Érettségi után egy évet az Új-Szegedi Erdészet Maros-parti Csemetekertjében dolgozott, 1 éves katonai szolgálat után 1970-1975-ig a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán tanult.
Az erdőmérnöki diplomával a Szegedi Erdőrendezőségen üzemtervezői, majd ugyanitt 1977-től természetvédelmi területkezelői munkakörben dolgozott.
1979-től az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdővédelemtani Tanszékén tudományos munkatárs, 1993-tól egyetemi docens. Az erdőmérnökképzésben tanította az erdészeti rovartant, most oktatott tantárgyai a környezetvédelmi- és a természetvédelmi szakon az általános állattan és az állatrendszertan, az állatökológia és a gerinctelen állatfajok védelme, valamint a „speciális rovartan”.
Természettudományos érdeklődése középiskolás kora óta a madártan, kapcsolata a „Beretzk Péterről elnevezett” Szegedi Madártani és Természetvédelmi Szakkörrel ma sem szakadt meg. Sopronba visszakerülve 1979-ben, az erdővédelemtan akkori professzorának – Dr. Igmándy Zoltánnak – ajánlására az ugróvillás rovarokkal kezdett foglalkozni. 1986-ban: „Az erdészeti gyakorlatban alkalmazott legfontosabb talajinszekticidek hatása a talajlakó ugróvillásokra (Insecta: Collembola)” című dolgozatával kandidátusi fokozatot szerzett. Jelenlegi kutatási témái változatlanul az ugróvillásokhoz kötődnek. Faunisztikai, rendszertani vizsgálatai nyomán hazánk területéről hét, a Kaukázusból pedig egy, a tudományra új Collembola fajt írt le. Megjelent és közlésre elfogadott publikációinak száma 66.
A napjainkban elterjedt „Ki Kicsoda” kiadványok szokása szerint megengedett, hogy a szakmai életrajzot egy kis személyes vonatkozás zárjon: nevezett legkedvesebb olvasmányai közé Tömörkény István és különösen Móra Ferenc elbeszélései tartoznak. E két szegedi írónál szebben, nagyobb szeretettel talán senki sem írt a hajdani tanyavilágról, az ott élőkről, akik olyan szegények, hogy bennük „csak az ér valamit, hogy tudnak magukról szebbeket álmodni és tudnak könnyeket teremni”.
