Az Alföldi Erdőkért Egyesület november 4-én tartotta szokásos kutatói napját, melyen személyesen 68 fő, online módon pedig 31 fő vett részt. A lakiteleki Népfőiskola Kölcsey házában elhangzott öt előadást az alábbiakban igyekszünk röviden összefoglalni.

Az első előadást Kárpáti Tamás tartotta „A magyar és szlovák vadállomány változásai és trendjei, kiemelve a magyar Alföld nagyvadállomány változását.” címmel. A számos diagrammal alátámasztott, rendkívül részletes előadás néhány kiragadott megállapítása:

• Az alföldi régiók nagyvad populációinak növekedése nagyobb az országos növekedésnél.
• Megállapítható a gím-, és dámszarvas jelentős térnyerése, ugyanakkor a magyarországi alföldi régiókban az őz állomány növekedése lelassul.
• A magyarországi alföldi nagyvadállomány hasznosítása az ASP feltűnése után terv feletti. Ezzel együtt a nagyvad populáció tovább nő.

Az előadó végül – mondhatni megkerülhetetlen - kérdésekkel zárta az előadását, köztük a következőkkel: „A magasabb hasznosítás eredményez-e több bevételt? A nagyobb bevétel egy része visszaforgatható-e a fenntarthatóságba, apróvad élőhelyfejlesztésébe?” ^[1]

A második előadást az idei évben erdőmérnöki diplomát szerzett Kohlrusz Péter tartotta „Termőhelyfeltárás a Tápiószentmárton 2. erdőtagban”^[2]. A vizsgált erdőtag súlyosan aszálykárosult, így a téma különösen is aktuális. A szerző részletes tájtörténeti áttekintéssel indította munkáját, és ennek során vizsgálta, hogy a kijelölt területen milyen vegetáció valószínűsíthető a különböző korábbi geográfiai ábrázolások alapján kezdve a 18. századi katonai felmérések térképeitől egyészen a 60-as évek légifotó állományáig. Az egykori mocsár és a Tápió völgye közé ékelődött futóhomok vonulatot Homok-erdőként említik a legkorábbi térképek, később „erdészet” felirat jelenik meg, majd az 1960-as évektől rendelkezésre álló légifotókon az látható, hogy a korábbi fenyő állomány fiatal korában jelentős záródáshiányt mutatott, amit később kinőtt. A terület mai képét a 17 éves szürkenyár és akác állomány határozza meg, amit nagyobb területen újra kellett erdősíteni, de az újra telepítés a futóhomok talajtípuson nem marad meg, csak a humuszos homok, illetve humuszos homok kombináción - ott is java részt kiritkulva. A szerző az elérhető meteorológiai adatok alapján megerősítette, hogy az elmúlt évtizedekben nem csak az átlaghőmérséklet emelkedett, hanem jelentős mértékben a hőségnapok és – ami még rosszabb - a forró napok száma is. Tetézi a bajt a kimutatható talajvízszint-csökkenés. A szerző javaslatai között szerepel a somkoróval végzett zöldtrágyázás, a rozzsal történő talajtakarás valamint a régebben használatos árkos ültetés alkalmazása.

A harmadik előadást Dr. Ábri Tamástól – a SoE ERTI munkatársától - hallhattuk, akác fajtajelöltek értékeléséről^[3]. A cseres-kocsánytalan tölgyes, valamint erdőssztyepp klímájú területeken 2020-ban és 2023-ban létesültek a kísérleti parcellák, így jelenleg a fiatalkori növekedésre és szárazságtűrésre vonatkozóan lehet megállapításokat tenni. Az előadás alapján elmondható, hogy a vizsgált fajtajelöltek szárazságtűrése mérésekkel igazolható. A ’Püspökladányi’ és a ’Napkori’ fajtajelöltek mutatják a legjobb magassági és tőátmérő növekedést, ugyanakkor a ’Napkori’ hajlamos az akác fomopsziszos kéregbetegségére. A szerző általános szabályként határozza meg, hogy a nemesített szaporítóanyaggal a jó termőhelyeken várhatunk jelentős értéktöbbletet. Gyengébb termőhelyeken a nemesített és a kommersz szaporítóanyag közötti különbség csökken. A szerző kihangsúlyozta, hogy a 3x1 m-es ültetési hálózatot tartja optimálisnak, mert keskenyebb sortáv esetén mechanikai károk lépnek fel az ápolás során, a tágabb hálózat esetén pedig megszaporodnak a viharkárok. A 3x1m-es hálózatban elengedhetetlennek tartja a szakszerű nyesést (a túlzott erélyű „felnyesés” és a zöldnyesés mindenképp kerülendő).

Dr. Komán Szabolcs előadásának címe: „A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis L.) erdészeti és faanyagtudományi jellemzése” ^[4], amely az előzőekhez hasonlóan aktuális téma. E folyóirat olvasói előtt közismert a nyugati ostorfa intenzív terjedése szerte az országban, de különösen a Dél-Alföldön, ahol a – sokszor pusztuló – fenyő állományok alatt jelenik meg előszeretettel. A fenyő alatti tömeges megjelenése megteremti az elvi lehetőségét a fenyő állományok talajbolygatás nélküli átalakítására, de a jelenlegi jogszabályok erre csak korlátozott mértékben adnak lehetőséget. Ismert a nyugati ostorfa jó visszaszerző képessége, árnytűrése. Kevésbé ismert, hogy a nyugati ostorfa kifejezetten jól teljesít a pormegkötésben^[5], de akár még a szőlő biológiai növényvédelmében is szerepe lehet ^[6].

Az előadó a nyugati ostorfa faanyagjellemzőit három másik intenzíven terjedő fafaj - éspedig az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica Marsh.), a zöld juhar (Acer negundo L.), valamint a bálványfa (Ailanthus altissima (Mill.) Swingle) - tulajdonságaival összehasonlítva mutatta be. A nyugati ostorfa sűrűsége jelentősen meghaladja a másik három fafaj sűrűségét. Hasonló képet mutat a nyomószilárdság tekintetében is, viszont a hajlítószilárdsága elmarad a többi vizsgált fafajétól. Külföldi internetes forrásokra hivatkozva Komán Szabolcs bemutatta, hogy az ostorfa jól megmunkálható, és különösen kedvezően alkalmazható a hajlított bútor gyártásban. A bútoripari felhasználás szemléltetéseképpen a konferencia szünetében a résztvevők megtekinthették Miholics Gergő mérnökhallgató szakmunkás és technikusi vizsgaremekeit, melyek nyugati ostorfa és fekete dió kombinációjából születtek (1. és 2. kép).

1. kép: Miholics Gergő vizsgaremeke (Soproni SZC Handler Nándor Technikum – szakmunkás képesítés). A világos színű fa alkatrészek nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), míg a sötét alkatrészek fekete dió (Juglans nigra) fájából készültek. Az ostorfa kemény, szép rajzolatú fájából készült igényes bútorokat nagy érdeklődés övezte.

2. kép : Miholics Gergő technikusi vizsgaremeke (Kisalföldi ASZC Roth Gyula Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium – technikusi vizsga)

Az alkotó rönk anyagból kiindulva készítette a bútorokat, és a fűrészelés, gyalulás, csiszolás valamint a ragasztás során nem ütközött különösebb nehézségbe. A megmunkálás során egyetlen negatív tapasztalata volt, hogy az ostorfa a száradás során erőteljesen zsugorodik, ami az illesztéseknél jelenthet problémát, ha nem kellően kiszárított anyagból készül a bútor. Nagyobb mértékű vetemedéssel azonban nem találkozott.  A jelentős zsugorodást és az alacsony szintű vetemedést a tudomány eszközeivel Komán Szabolcs is alátámasztotta, ugyanis, habár a másik három faj zsugorodási tényezőinél magasabb értékekkel rendelkezik az ostorfa, a vetemedésre való hajlama mégis mérsékelt, mert a húr és a sugár irányú értékek közötti különbség viszonylag alacsony. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy az ostorfa fája kifejezetten szép, rajzolata alapján a szilek fájára hasonlít, színe inkább a kőrisére emlékeztető világos zöldes sárga. Miholics Gergő igényes kivitelezésű, szép vizsgaremekeit az Alföldi Erdőkért Egyesület a konferencia különdíjával jutalmazta, amely az oklevél mellett 20 ezer Ft-os könyvutalványban öltött testet. Ezúton is köszönjük, hogy bemutatta a munkáit és további sok hasonló szép eredményt kívánunk az alkotónak!

A délelőtti konferencia egy szakmatörténeti előadással zárult, amelyben dr. Pletenyik Zoltán mutatta be édesapja - néhai Pletenyik Zoltán - gépészmérnöki munkásságát. Pletenyik Zoltán volt a feltalálója, tervezője és kivitelezője a „POPULUS” mélygödörfúróknak, melyek forradalmasították a karódugványos nemesnyár telepítést. A mélygödörfúróknak voltak függesztett és vontatott változatai, a meghajtás tekintetében készültek hidromotoros és kardántengelyes típusok. A mechanikai megoldást tekintve a „bicskás” és az „I” gerendás mellett a leginkább kiforrott megoldás a torony nélküli kivitel volt. A függesztett változatok mellett készült vontatott, valamint víztartályos-vízbefecskendezéses típus is. A Pletenyik Kft. mélygödörfúróit külföldön is megbecsülték, hiszen már a legelső modellel aranyérmet nyert Pletenyik Zoltán a ifjú feltalálók plovdivi világkiállításán 1985-ben. Brazíliában a POPULUS FIH 2,5T alkalmazásával 90,61 gödör/óra, illetve 1358 gödör/nap teljesítményt ért el az egyik vásárló. Pletenyik Zoltán talajlazítókat és tuskómarókat is gyártott, de kétségkívül a mélygödörfúrók lettek az alföldi erdőgazdálkodás egy speciális ágának nélkülözhetetlen eszközei. Az elhangzott előadást a hol humoros, hol megható történetek színesítették, amelyből kirajzolódott egy elhivatott mérnök képe, akit az emberi tartás és a szerénység jellemzett. Pletenyik Zoltán 2023. április 19-én történt haláláról fia így vall: „Személyében egy nagyszerű férj, csodálatos édesapa, nagyapa és egy kivételesen jó ember távozott”. A gödörfúrókat jelenleg nem gyártják, de ifjabb dr. Pletenyik Zoltán nyitott az ilyen irányú megkeresésekre, a gépek tervei nála megvannak.

A fentiekben igyekeztünk röviden összefoglalni az elhangzott előadások talán leglényegesebb elemeit. Az előadások és a poszterek alapját képező tudományos cikkekből idén is igényes színes konferenciakiadvány készült, mely a korábbi évek kiadványaival egyetemben bárki számára teljes terjedelmében hozzáférhető egyesületünk honlapján (aee.hu).

Az ebédet követően a konferencia ünnepélyes része következett. A 30 éves múltra visszatekintő Alföldi Erdőkért Emlékéremmel idén hat kollégát tüntetett ki az egyesület az alföldi erdőgazdálkodás érdekében végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseképpen.

Kitüntetettek:

• Bolla Bence Kálmán tudományos főmunkatárs, Soproni Egyetem, ERTI (3. kép);
• Csala Flórián kerületvezető erdész, NEFAG – Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. (4. kép);
• Hutóczki László kerületvezető erdész, Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt. (5. kép);
• Sándorné Somlai Kitti vezető könyvelő, KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. (6. kép);
• Szabados Sándor ny. műszaki vezető, Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. (7. kép);
• Szécsi László szakoktató, Ásotthalmi Bedő Albert Alapítvány (8. kép)

3. kép: Dr. Bolla Bence Kálmán (j) részére az Alföldi Erdőkért Emlékérmet Sulyok Ferenc (b) az AEE elnökségi tagja, valamint Dr. Illés Gábor (k) a SoE ERTI képviseletében adja át.

4. kép: Csala Flórián kerületvezető erdész (j) részére az Alföldi Erdőkért Emlékérmet Sulyok Ferenc (b) az AEE képviseletében, és Fehér Sándor a NEFAG Zrt. vezérigazgatója (k) adják át.

5. kép: Hutóczki László kerületvezető erdész (k), Sulyok Ferenc (b) – AEE elnökségi tag, Dufla Ferenc (j) – Nyírerdő Zrt. műszaki és igazgatási osztályvezető

6. kép: Sándorné Somlai Kitti (k) a KEFAG Zrt. Észak-Kiskunsági Erdészetének vezető könyvelője az Alföldi Erdőkért Emlékérmet az erdészet vezetőjétől – Madácsi Sándortól (j) vette át és Sulyok Ferenctől (b), aki a KEFAG Zrt. vezérigazgatója, és egyben az AEE elnökségi tagja.

7. kép: Szabados Sándor ny. műszaki vezető, az Alföldi Erdőkért emlékérem kitüntetéssel (balról a harmadik), Sulyok Ferenc (b), Haidinger György (b2) Gemenc Zrt. Hajósi Erdészet vezetője, Raisz Árpád AEE titkár (j).

8. kép: Szécsi László kitüntetett szakoktató (középen). Andrésiné Dr. Ambrus Ildikó igazgató(j) és Sulyok Ferenc (b).

Ezúton is szívből gratulálunk a kitüntetetteknek! A tisztelt Olvasó szíves figyelmébe ajánljuk a kitüntetettek méltatását, melyek megtalálhatóak egyesületünk honlapján (aee.hu).

Mint minden évben, ezúttal is közönségszavazatok alapján díjaztuk a legjobb posztereket. Az első díjat - és az ahhoz járó 40 ezer Ft értékű könyvutalványt - Dr. Bolla Bence vehette át „Alföldi akác és kocsányos tölgy faegyedek nedvkeringésének vizsgálata” című munkájáért. A második díjat holtversenyben két poszter szerzői kapták: Király Éva Ilona és Dr. Borovics Attila a „Szénmegkötés vizsgálata urbanizált környezetben található erdőterületen” című poszter elkészítéséért, valamint Dr. Ábri Tamás, Dr. Benke Attila, Dr. Virág István Csaba, Dr. Csajbók József és Dr. Keserű Zsolt „Fiatal Leuce-nyárak fény-válasz görbéinek értékelése” című munkájukért fejenként 20 ezer Ft értékű könyvutalványban részesültek. Gratulálunk és köszönjük a munkájukat!

Külön köszönet illeti Dr. Facskó Ferenc dékáni titkár urat a tudományos szekció gördülékeny levezetéséért.

A rendezvényt az Agrárminisztérim az „Agrárágazati civil szervezetek támogatására kiírt pályázaton keresztül támogatta (PTKF/305/3/2025.)

Raisz Árpád

AEE titkár

[1] Kárpáti T. (2025):  A magyar és szlovák vadállomány naturáliáinak változásai. – Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Nap – Tudományos Eredmények a Gyakorlatban: 41.

[2] Kohlrusz P. – Bidló A. – Dudás T. – Végh P. (2025):  Termőhelyfeltárás a Tápiószentmárton 2. erdőtagban. – Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Nap – Tudományos Eredmények a Gyakorlatban: 55-63.

[3] Ábri T. – Borovics A. – Cseke K. – Horváth S. – Rédei K. – Keserű Zs. (2025):  EIP-Akác Projekt eredményei – Iparifa célú ültetvények létesítésére alkalmas akác (Robinia pseudoacacia L.) fajtajelöltek értékelése. – Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Nap – Tudományos Eredmények a Gyakorlatban: 6-15.

[4] Komán Sz. – Raisz Á. (2025): A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis L.) erdészeti és faanyagtudományi jellemzése. – Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Nap – Tudományos Eredmények a Gyakorlatban: 64-71.

[5] Simon E. – Baranyai E. – Braun M. – Cserháti Cs. – Fábián I. – Tóthmérész B. (2014): Elemental concentrations in deposited dust on leaves along an urbanization gradient. – Science of Total Environment 460: 514-520.

[6] Valkai I. – Szendrey L. – Mikulás J. (1998):  A Celtis occidentalis ragadozóatka faunájának szerepe lehet a fitofág szőlőatkák szabályozásában. – A „Lippay János – Vas Károly tudományos ülésszak előadásainak és posztereinek összefoglalói: 346.