Dr. habil. Péterfalvi József
1958-ban született. Középiskolája elvégzése után 1982-ben az Erdészeti és Faipari Egyetemen szerzett erdőmérnöki diplomát. Végzése után Balatonfelvidéki EFAG-nál és a Tanulmányi Állami Erdőgazdaságnál dolgozott. 1985-től a Soproni Egyetemen (illetve jogelődjein), mint oktató az erdészeti útépítéssel és fenntartással, mélyépítéssel illetve egyéb műszaki területekkel kapcsolatos tárgyakat oktat az EMK szakjain és a doktori iskolájában. Angolból és németből középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. 1997-ben doktori fokozatot szerzett, 2008-ban habilitált. Oktató és kutatómunkája mellett 1991 és 2001 között a Kar Diákjóléti és Bizottságának elnöke, 2001 és 2006 között a Kar dékánhelyettese volt. 2008 és 2017 között a Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézetet vezette. Az OEE-nek 1982 óta tagja. Egyesületi munkáját az Erdőfeltárási Szakosztályon és a Vízgazdálkodási Szakosztályon belül végzi. Az MTA VEAB Közlekedéstudományi Munkabizottság munkájában 1998 óta vesz részt. 2002 óta az MTA Erdészeti Bizottsága Műszaki Munkabizottságának tagja. 1996-ban rektori dicséretet, 2001-ben témavezetéséért OTDK elismerő oklevelet, 2006-ban Magyar felsőoktatásért Emlékplakettet, 2012-ben Nyugat-magyarországi Egyetem Kiváló Oktatója kitüntetéseket kapott. 2003 és 2006 között Széchenyi ösztöndíjas volt.
Szakterületén jelentős és kiemelkedő kutató és fejlesztő munkát végez. Az erdőfeltárás és az erdészeti útépítés területén végzett kutatási eredményei révén a gyakorlat által is elismert szakember. Az általa kidolgozott, az erdészeti utak tervezését támogató számítógépes alkalmazást a hallgatók 1990-től használhatták. A létrehozott számítógépes alkalmazás és az 1996-ban megjelent Útmutató a számítógéppel támogatott úttervezéshez című egyetemi jegyzet jelentős mértékben hozzájárult a témakör oktatásához és az alkalmazás további fejlesztéséhez, valamint az informatikai háttér anyagi feltételeinek biztosításához. A térinformatika erdészeti feltáróhálózatok tervezésében történő felhasználásával 1995-óta foglalkozik. Tapasztalataival és fejlesztési tevékenységével jelentős mértékben járult hozzá a dinamikus feltáróhálózat tervezési módszer kidolgozásához. Irányítója az erdészeti utak pályaszerkezetében környezetvédelmi és közgazdasági szempontból egyaránt fontos helyi talajok kötőanyaggal történő stabilizálása témakörnek. Az Erdő és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont pályázat keretén belül a Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet és a Zalaerdő Zrt. közreműködésével a mészstabilizációs technológia erdészeti körülmények közötti vizsgálatára épített kísérleti út tapasztalatait a NYÍRERDŐ Zrt. 6,8 km-es Lónyai feltáróútja tervezésénél eredményesen alkalmazta.
Kutatásainak eredményeit és fejlesztéseit a gyakorlati életben is felhasználják. Részt vett 55 kutatási jelentés és 27 szakvélemény elkészítésében, valamint 130 km erdészeti, 8,6 km kerékpárút tervének kidolgozásában.
Eredményes mérnöki tevékenységét fémjelzi a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelésére épített ideiglenes biztonsági határzár mentén készült 160 km hosszú erdészeti magánút jellegű manőverút generáltervezői feladatainak ellátása. Az előbbi munka síkvidéki környezetben, többféle talajtípus esetében is igazolta a helyi talajok kötőanyaggal történő stabilizálás alkalmazhatóságát az erdészeti utaknál. Szakértői, tervezői tevékenysége elismerésre méltó, amelyet a Magyar Mérnöki Kamara Erdőmérnöki, Faipari és Agrárműszaki Tagozata Szakértői testületének tagsága is igazol.
