Prof. Dr. Molnár Sándor DSc.

egyetemi tanár

A középiskolai tanulmányait a szegedi Erdészeti Technikumban, az egyetemieket a szentpétervári Erdészeti Akadémia Faipari Mérnöki Karán folytatta végig kitűnő eredménnyel.
Mérnöki gyakorlatot szerzett műszaki fejlesztési vezetőként 1968-1979-ben a Szegedi Falemezgyárban, majd a Nagykunsági EFAG-nál (technológus, műszaki fejlesztési főosztályvezető-helyettes, gyárigazgató 1972-1979). Jelentős gyakorlati eredményeként értékelhető az első, korszerű, akác feldolgozó üzem fejlesztési, beruházási tevékenységének az irányítása Pusztavacson (1972-1975), majd a Nagykőrösi Fafeldolgozó Üzem újjáépítése, korszerűsítése, igazgatása (1976-1979).
Az akác és a nyár hasznosítással összefüggő kutatási eredményeiért 1979-ben az Erdészeti és Faipari Egyetemen "dr.univ." címet kapott.
1980. január 1. óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem alkalmazottja. 1984-ben elnyerte a mezőgazdasági (erdészeti) tudomány kandidátusa, 1988-ban pedig a tudomány doktora fokozatot. E tudományos tevékenysége „az akácfa termesztése, műszaki tulajdonságai, ipari felhasználása” területhez kapcsolódott. E témakörben elért nemzetközileg is kiemelkedő eredményeit ismerte el a Bécsi Földművelésügyi Egyetem rektora, amikor 1993-ban Joseph-Umdasch díj kitüntetésben részesítette.
1986-ban egyetemi docensi, 1994-ben pedig egyetemi tanári kinevezést kapott. 1988-tól a Faanyagismerettani Tanszék vezetője.
Oktatói feladatait az erdő-, fa-, és papíripari mérnök hallgatók faanyagismerettani előadásai, a kiegészítő mérnök hallgatók konzultációi és a Doktori Iskola keretében oktatott tárgyak képezik.
Személyesen kezdeményezte 1990. évben a LIGNO-NOVUM nemzetközi faipari szakvásár soproni megszervezését. Az eddig tizenhárom alkalommal megszervezett rendezvény-sorozat, melynek 2003-ban 15000 látogatója volt, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Sopron és Egyeteme valóban a hazai erdészet és faipar szellemi központja lehessen.
Az elmúlt évek során számos országos, kari és egyetemi szakmai bizottságnak volt tagja, vezetője. Jelenleg a Faipari Mérnöki Kar dékánja.
Szakmai tudományos munkáját eddig 136 magyar és 37 idegen nyelvű közleményben publikálta. Az általa irányított mintegy 35 kutatási munkából kiemeljük Az „Erdő-fa” fahasznosítási nemzeti kutatásfejlesztési projektet, a most befejezett OTKA témát („Síkvidéki nyár és fenyőültetvények faanyagminősége”) és az 1996-ban elnyert akác témájú EU Copernicus programot (High quality products of black locust).
Tudományos és gyakorlati tevékenységének eredményeit összefoglaló munkák közül kiemeljük a Faanyagismeret, a Magyarország ipari fái és a Faipari kézikönyv I. c. országos jelentőségű szakkönyveket.
Az Alföldi Erdőkért Egyesületben ill. jogelődjénél megalakulásától kezdve közel egy évtizeden keresztül a Soproni Egyetem képviselője volt. Az akác, a hazai- és a nemes nyárak, valamint a síkvidéki fenyőültetvények faminősége és hasznosítása területén végzett 3 évtizedes kutató munkája jelentősen segítette az alföldi erdőgazdálkodás fejlesztését is.

vissza...

PÁRIZS JÓZSEF

erdőgazdálkodási technikus

Az 1945-ben, Sopronkövesden született Párizs József a soproni Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában szerezte meg erdésztechnikusi oklevelét.
Ezután egy évig a Tanulmányi Erdőgazdaság Sopronkövesdi Erdészeténél dolgozott, majd a MAVAD soproni telepén lett élővad felvásárló és előadó, ahol 14 évet töltött el.
1978 őszétől a Felsőbabádi Állami Gazdaság Vecsési Vadgazdálkodási kerületében ágazatvezetői munkakört látott el 1982-ig. Innen az ERFA Faipari Kisszövetkezethez került faipari ágazatvezetői, majd műszaki vezetői munkakörbe.
1993- tól 2003-ban történt nyugdíjazásáig a VADEX R.T. munkatársa vadászati összekötői és felvásárlási előadói munkakörben.
1992-től vállalkozóként segíti az ERDŐSZÖV R.T. erdészeti és faipari tevékenységét, amit a részvénytársaság az Alföldi Erdőkért Emlékérem odaítélésével is el kíván ismerni.

vissza...

PÁLNIK FERENC

mezőgazdasági mérnök, vadgazdálkodási szakmérnök

Pálnik Ferenc 1945-ben erdészcsaládban született Sövényházán, nagyapja és édesapja is erdész volt a Pallavicini grófok birtokán.
Az általános iskola után a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban tanult tovább, ahol 1965-ben végzett. Az erdészpályát csak két éves katonaság után, 1967-ben tudta elkezdeni.
A nyári gyakorlatok során megismerte Zala és Gemenc varázslatos erdeit, de munkahelyet keresve mégis visszatért az Alföldre: a Békés Megyei Szeghalmi Állami Gazdaság erdészeti ágazatvezetője lett.
A 12000 ha–os mezőgazdasági nagyüzemben 281 ha erdőt vett át, aminek a területét szívós munkával - a művelésre alkalmatlan szántók beerdősítésével - 1977–re 1287 ha-ra bővítette.
1978-ban életében fordulópont következett be: felkérték a dévaványai túzokrezervátum létrehozására. A rezervátum megvalósult, a mai napig működik, de ő 1989-ben visszatért szeretett erdeihez.
A fiatal erdők óvása és a vadgazdálkodás azonban azóta is szerves egységet jelentenek az életében.
A munka és a család mellett végezte el a mezőgazdasági főiskolát, majd a vadgazdálkodási szakmérnöki végzettséget is megszerezte.
Jelenleg a DALERD RT Körösvidéki Erdészeténél a szeghalmi kerületet vezeti.

vissza...

GERGÁCZ JÓZSEF

erdőmérnök, tudományos osztályvezető, kísérleti állomás igazgató

Gergácz József az Erdőmérnöki Főiskolán 1962-ben szerzett diplomát. A tanulmányai befejezését követően gyakornokként a Kisalföldi Erdőgazdaság Északhansági Erdészeténél fahasználati műszaki vezetőként kezdett el dolgozni. 1963-ban került az ERTI Alpokaljai Kísérleti Állomására, Sopronba, itt az Erdővédelmi Osztály tagjaként résztvett a Lophodermiummal kapcsolatos laboratóriumi élettani vizsgálatokban és a lucfenyő-gubacstetvek elleni védekezés kutatásában. 1964-ben került a jelenlegi munkahelyére, az Intézet Északdunántúli Kísérleti Állomására, ahol bekapcsolódott a nyármegbetegedésekkel kapcsolatos kutatómunkába.
1977-ben sikerrel megvédte "Az Aigeiros szekcióba tartozó nyárak levél és kéreg-megbetegedései és az ellenük való védekezés" c. kandidátusi értekezését.
1982. január l.-től a Nemesítési és Szaporítóanyag-termesztési Osztályra került nyárnemesítői munkakörbe. 1984-ben megbízást kapott a sárvári állomás igazgatói teendőinek ellátására, majd osztályvezetőként a Nemesítési Osztály irányítását is ellátta.
Fontosabb kutatási eredményei:

• lucfenyő-gubacstetvek életmódjára alapozott védekezési technológia kidolgozása,
• nyár dugványfertőtlenítési technológia kidolgozása,
• komplex védekezési eljárás a nyárak csemetekerti gomba és rovarkártevőinek leküzdésére.
• Dr. Szontagh Pállal közösen kidolgozták a tölgy lisztharmat elleni vegyszeres védekezési technológiáját.
• Részt vett 16 államilag minősített nyár és 3 fűz, továbbá 7 nyár és 2 fűz fajtajelölt előállításában. Tevékeny részt vállalt a nyár nemesítési kísérleti hálózat és fajtagyűjtemények kialakításában, az erdészeti nemesítési kísérleti hálózatok és objektumok fenntartásában. A nemesítés területén elért sikereit 2000-ben Fleischmann Rudolf-díjjal ismerték el. Eredményeit ezidáig mintegy száz szakcikkben, könyvrészletben ill. előadásban foglalta össze. 1992 óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem címzetes egyetemi docense.

Tekintettel Dr. Gergácz József több évtizedes kiemelkedő szakmai tevékenyégére, amely nyárnemesítői munkássága révén szorosan kapcsolódik az Alföld erdőgazdálkodásának fejlesztéséhez, és arra a körülményre, hogy idén tölti be 65. születésnapját, és nyugdíjba vonul, az Erdészeti Tudományos Intézet az Alföldi Erdőkért Emlékérem kitüntetésre javasolta.

vissza...