Az egyesület működését a Nemzeti Együttműködési Alap támogatja.


Erdészeti Tudományos
Intézet

TILIA Kft.

„ALFÖLDI ERDŐKÉRT EMLÉKÉREM” adományozása - 2003

BÍRÓ LAJOS
erdésztechnikus, szakoktató

Bíró Lajos 1934 július 19-én született Szegeden.1964. augusztus 01. óta Ásotthalmon az Erdészeti Szakiskolában dolgozik. Erdésztechnikusi oklevelét 1970-ben szerezte meg, és ezt követően került szakoktatói munkakörbe. 1972-ben gépjármű oktatói bizonyítványt szerzett. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karán szerzett műszaki-oktatói oklevelet 1975-ben Baján.
Nyugdíjba vonulásáig, 1994. augusztus 31-ig az iskola gyakorlati képzésében vett részt, mint erdőműveléstan, járművezetési ismeretek szakoktató. Az iskolából kikerült erdőművelő-fakitermelő szakmunkások, erdészeti szakmunkások megalapozott szakmai tudást sajátítottak el tőle. Pedagógiai módszerei segítették a pályakezdő szakoktatók munkáját is. 2001. szeptember 1-től ismét az Erdészeti Szakiskola szakoktatója félállásban.
Tapasztalatai tovább segítik az iskola lendületes fejlődését. A fentiek alapján a Bedő Albert Középiskola, Erdészeti Szakiskola és Kollégium iskola vezetése javasolja Bíró Lajos szakoktató kolléngánk Alföldi Erdőkért Emlékérem kitüntetésben való részesítését.

| vissza |


FÖLDI LAJOS

erdőmérnök

Erdészcsaládban született: édesapja 1940-1960-ig kerületvezető erdész volt a híres sziki tölgyes erdőben, Ohaton. Az egyik nagybátyja erdésztechnikus, a másik erdőmérnök volt. Nagyobbacska gyermekként gyakran találkozott az ERTI kutatóival is az Ohati-erdőben, megismerte kísérleteiket és érdeklődéssel segítette is munkáikat. Ilyen előzmények után nem volt meglepő, hogy az erdész pályát választotta.
A gimnáziumi érettségi után, 1961. július 27-től a Hajdúsági Állami Erdőgazdaság Bánki Erdészeténél kezdett dolgozni fizikai állományban. Majd az ügyviteli munkában is alapos gyakorlatot szerzett.
Az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karán levelezőként kezdte a tanulmányokat, majd nappali tagozaton folytatta és kapta meg a diplomáját.
A diploma megszerzését követően 1969-ben – a vele egy évfolyamban végzett erdőmérnök feleségével együtt – a Hajdúsági Állami Erdőgazdaság Debreceni Erdészeténél kapott állást, művelési-műszaki vezetői beosztásban, felesége pedig fásítási-műszaki vezető lett.
1970. január 1-én a Hajdúsági és Nyírségi Erdőgazdaság összevonása miatt, anélkül, hogy munkahelyet változtatott volna, munkahelye a Felsőtiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság lett.
A Debreceni Erdészet területe akkor közel 5000 ha volt. Az erdészeti művelési munka mellett Hajdú-Bihar megye termelőszövetkezeteinél jelentős megbízásos fásítási munkákat végzett, valamint részt vett a debreceni Nagyerdő Belső-parkja rekonstrukciójának kivitelezésben is.
1977-ben több kis erdészet összevonásával kialakult a közel 15000 ha-os Debreceni Parkerdészet. Ezzel jelentősen megnövekedtek az erdőművelési munkák, különösen a folyamatban lévő erdőfelújítások és erdőtelepítések halmozódtak fel ekkor (1600 ha).
Az vegyszeres gyomirtási munkák irányítására tovább képezte magát és az 1978-1979 tanévet követően levelező tagozaton, Sopronban okleveles erdészeti növényvédő szakmérnök képesítést szerzett.
1985. május 1-én fatermesztési ágazatvezetői munkakörbe nevezték ki a Debreceni Parkerdészetnél. Ezzel az erdészet teljes magtermelési, csemetetermesztési, erdőfelújítási, valamint erdőtelepítési feladatainak tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése került a hatáskörébe.
Az ország első természetvédelmi területének, nevezetesen a Debreceni Nagyerdő felújítási munkáinak irányítója. A tuskózás nélküli, természetkímélő erdőfelújítások elindítója. A hatékony technológiát közel 50 ha eredményesen befejezett, őshonos fafajokkal elegyített kocsányos tölgyes bizonyítja.
Mindig törekedett az erdő biológiai törvényszerűségeinek megismerésére. Kollégái szerény, a munkáját kitartással és következetesen végző embernek ismerik. Eredményes erdőfelújításai még évtizedek múlva is hirdetik a kiváló szakmai hozzáértését.
A Debrecen környéki erdők szolgálatában eltöltött közel 38 év munkáját ismeri el a NYÍRERDŐ R.T. az Alföldi Erdőkért Emlékéremmel való kitüntetéssel.

| vissza |


GERGÁCZ JÓZSEF
erdőmérnök, tudományos osztályvezető, kísérleti állomás igazgató

Gergácz József az Erdőmérnöki Főiskolán 1962-ben szerzett diplomát. A tanulmányai befejezését követően gyakornokként a Kisalföldi Erdőgazdaság Északhansági Erdészeténél fahasználati műszaki vezetőként kezdett el dolgozni. 1963-ban került az ERTI Alpokaljai Kísérleti Állomására, Sopronba, itt az Erdővédelmi Osztály tagjaként résztvett a Lophodermiummal kapcsolatos laboratóriumi élettani vizsgálatokban és a lucfenyő-gubacstetvek elleni védekezés kutatásában. 1964-ben került a jelenlegi munkahelyére, az Intézet Északdunántúli Kísérleti Állomására, ahol bekapcsolódott a nyármegbetegedésekkel kapcsolatos kutatómunkába.
1977-ben sikerrel megvédte "Az Aigeiros szekcióba tartozó nyárak levél és kéreg-megbetegedései és az ellenük való védekezés" c. kandidátusi értekezését.
1982. január l.-től a Nemesítési és Szaporítóanyag-termesztési Osztályra került nyárnemesítői munkakörbe. 1984-ben megbízást kapott a sárvári állomás igazgatói teendőinek ellátására, majd osztályvezetőként a Nemesítési Osztály irányítását is ellátta.
Fontosabb kutatási eredményei:

  • lucfenyő-gubacstetvek életmódjára alapozott védekezési technológia kidolgozása,
  • nyár dugványfertőtlenítési technológia kidolgozása,
  • komplex védekezési eljárás a nyárak csemetekerti gomba és rovarkártevőinek leküzdésére.
  • Dr. Szontagh Pállal közösen kidolgozták a tölgy lisztharmat elleni vegyszeres védekezési technológiáját.
  • Részt vett 16 államilag minősített nyár és 3 fűz, továbbá 7 nyár és 2 fűz fajtajelölt előállításában. Tevékeny részt vállalt a nyár nemesítési kísérleti hálózat és fajtagyűjtemények kialakításában, az erdészeti nemesítési kísérleti hálózatok és objektumok fenntartásában. A nemesítés területén elért sikereit 2000-ben Fleischmann Rudolf-díjjal ismerték el. Eredményeit ezidáig mintegy száz szakcikkben, könyvrészletben ill. előadásban foglalta össze. 1992 óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem címzetes egyetemi docense.

Tekintettel Dr. Gergácz József több évtizedes kiemelkedő szakmai tevékenyégére, amely nyárnemesítői munkássága révén szorosan kapcsolódik az Alföld erdőgazdálkodásának fejlesztéséhez, és arra a körülményre, hogy idén tölti be 65. születésnapját, és nyugdíjba vonul, az Erdészeti Tudományos Intézet az Alföldi Erdőkért Emlékérem kitüntetésre javasolta.

| vissza |


PÁLNIK FERENC
mezőgazdasági mérnök, vadgazdálkodási szakmérnök

Pálnik Ferenc 1945-ben erdészcsaládban született Sövényházán, nagyapja és édesapja is erdész volt a Pallavicini grófok birtokán.
Az általános iskola után a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban tanult tovább, ahol 1965-ben végzett. Az erdészpályát csak két éves katonaság után, 1967-ben tudta elkezdeni.
A nyári gyakorlatok során megismerte Zala és Gemenc varázslatos erdeit, de munkahelyet keresve mégis visszatért az Alföldre: a Békés Megyei Szeghalmi Állami Gazdaság erdészeti ágazatvezetője lett.
A 12000 ha–os mezőgazdasági nagyüzemben 281 ha erdőt vett át, aminek a területét szívós munkával - a művelésre alkalmatlan szántók beerdősítésével - 1977–re 1287 ha-ra bővítette.
1978-ban életében fordulópont következett be: felkérték a dévaványai túzokrezervátum létrehozására. A rezervátum megvalósult, a mai napig működik, de ő 1989-ben visszatért szeretett erdeihez.
A fiatal erdők óvása és a vadgazdálkodás azonban azóta is szerves egységet jelentenek az életében.
A munka és a család mellett végezte el a mezőgazdasági főiskolát, majd a vadgazdálkodási szakmérnöki végzettséget is megszerezte.
Jelenleg a DALERD RT Körösvidéki Erdészeténél a szeghalmi kerületet vezeti.

| vissza |


PÁRIZS JÓZSEF
erdőgazdálkodási technikus

Az 1945-ben, Sopronkövesden született Párizs József a soproni Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában szerezte meg erdésztechnikusi oklevelét.
Ezután egy évig a Tanulmányi Erdőgazdaság Sopronkövesdi Erdészeténél dolgozott, majd a MAVAD soproni telepén lett élővad felvásárló és előadó, ahol 14 évet töltött el.
1978 őszétől a Felsőbabádi Állami Gazdaság Vecsési Vadgazdálkodási kerületében ágazatvezetői munkakört látott el 1982-ig. Innen az ERFA Faipari Kisszövetkezethez került faipari ágazatvezetői, majd műszaki vezetői munkakörbe.
1993- tól 2003-ban történt nyugdíjazásáig a VADEX R.T. munkatársa vadászati összekötői és felvásárlási előadói munkakörben.
1992-től vállalkozóként segíti az ERDŐSZÖV R.T. erdészeti és faipari tevékenységét, amit a részvénytársaság az Alföldi Erdőkért Emlékérem odaítélésével is el kíván ismerni.

| vissza |


Prof. Dr. Molnár Sándor DSc.
egyetemi tanár

A középiskolai tanulmányait a szegedi Erdészeti Technikumban, az egyetemieket a szentpétervári Erdészeti Akadémia Faipari Mérnöki Karán folytatta végig kitűnő eredménnyel.
Mérnöki gyakorlatot szerzett műszaki fejlesztési vezetőként 1968-1979-ben a Szegedi Falemezgyárban, majd a Nagykunsági EFAG-nál (technológus, műszaki fejlesztési főosztályvezető-helyettes, gyárigazgató 1972-1979). Jelentős gyakorlati eredményeként értékelhető az első, korszerű, akác feldolgozó üzem fejlesztési, beruházási tevékenységének az irányítása Pusztavacson (1972-1975), majd a Nagykőrösi Fafeldolgozó Üzem újjáépítése, korszerűsítése, igazgatása (1976-1979).
Az akác és a nyár hasznosítással összefüggő kutatási eredményeiért 1979-ben az Erdészeti és Faipari Egyetemen "dr.univ." címet kapott.
1980. január 1. óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem alkalmazottja. 1984-ben elnyerte a mezőgazdasági (erdészeti) tudomány kandidátusa, 1988-ban pedig a tudomány doktora fokozatot. E tudományos tevékenysége „az akácfa termesztése, műszaki tulajdonságai, ipari felhasználása” területhez kapcsolódott. E témakörben elért nemzetközileg is kiemelkedő eredményeit ismerte el a Bécsi Földművelésügyi Egyetem rektora, amikor 1993-ban Joseph-Umdasch díj kitüntetésben részesítette.
1986-ban egyetemi docensi, 1994-ben pedig egyetemi tanári kinevezést kapott. 1988-tól a Faanyagismerettani Tanszék vezetője.
Oktatói feladatait az erdő-, fa-, és papíripari mérnök hallgatók faanyagismerettani előadásai, a kiegészítő mérnök hallgatók konzultációi és a Doktori Iskola keretében oktatott tárgyak képezik.
Személyesen kezdeményezte 1990. évben a LIGNO-NOVUM nemzetközi faipari szakvásár soproni megszervezését. Az eddig tizenhárom alkalommal megszervezett rendezvény-sorozat, melynek 2003-ban 15000 látogatója volt, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Sopron és Egyeteme valóban a hazai erdészet és faipar szellemi központja lehessen.
Az elmúlt évek során számos országos, kari és egyetemi szakmai bizottságnak volt tagja, vezetője. Jelenleg a Faipari Mérnöki Kar dékánja.
Szakmai tudományos munkáját eddig 136 magyar és 37 idegen nyelvű közleményben publikálta. Az általa irányított mintegy 35 kutatási munkából kiemeljük Az „Erdő-fa” fahasznosítási nemzeti kutatásfejlesztési projektet, a most befejezett OTKA témát („Síkvidéki nyár és fenyőültetvények faanyagminősége”) és az 1996-ban elnyert akác témájú EU Copernicus programot (High quality products of black locust).
Tudományos és gyakorlati tevékenységének eredményeit összefoglaló munkák közül kiemeljük a Faanyagismeret, a Magyarország ipari fái és a Faipari kézikönyv I. c. országos jelentőségű szakkönyveket.
Az Alföldi Erdőkért Egyesületben ill. jogelődjénél megalakulásától kezdve közel egy évtizeden keresztül a Soproni Egyetem képviselője volt. Az akác, a hazai- és a nemes nyárak, valamint a síkvidéki fenyőültetvények faminősége és hasznosítása területén végzett 3 évtizedes kutató munkája jelentősen segítette az alföldi erdőgazdálkodás fejlesztését is.

| vissza |


NAGY LAJOS
erdőgazdálkodási technikus

Az 1944-ben, Albertirsán született Nagy Lajos erdész, 1964. július 13. óta egyazon kerületben dolgozik, a Kecskemét melletti Matkón.
Előtte már 1961-től erdőmunkásként dolgozott ugyanitt, majd az Ásotthalmi Szakiskolán tanult. Az erdésztechnikusi oklevelet 1970-ben szerezte Szegeden. Az évtizedek során amit az alföldi erdőkért tenni lehet, számára ez a kerület megadta.
Csaknem negyven éve a híres matkói pusztaságnak lett gazdája, melynek parlagjait és borókásait csak itt-ott tarkította néhány nyáras-akácos erdőfolt.
Valóságos természetátalakítás volt a kihasználatlan termőföldek zöldellő erdővé alakítása. Mindenütt a termőhely lehetőségei szerint: kevés lombbal és sok-sok fenyővel.
Az egyre aszályosabbá váló klíma mind fokozta az alföldi fenyvesek abiotikus károsodásainak lehetőségeit. Előbb csak itt-ott a széltörés tizedelte a 20-30 éves fenyveseket, azután 2001-ben az állami erdő 54 hektáron, a szomszédos magánerdő pedig 11 hektáron vált a lángok martalékává. Kezdődhetett az erdők újratelepítése, ezúttal főleg lombfélékkel.
Kerülete mellett széles körben végez erdészeti integrációs munkát: magánterületen erdőtelepítést, faanyag felvásárlást.
Mint Helvécia község alpolgármestere, felbecsülhetetlen értékű tevékenységet folytat a kistérségben az erdészeti kultúra népszerűsítésével.
Négy évtizedes munkája alapján javasolja a KEFAG Rt az alföldi Erdőkért Emlékéremmel történő kitüntetésre.

| vissza |


MELEG SÁNDOR
erdőgazdálkodási technikus

Meleg Sándor 1959. november 11-től a Pusztavacsi Erdészet dolgozója. Kezdetben beosztott erdész, majd kerületvezető erdész, jelenleg az újszilvási területen kerületvezető.
Erdészkerülete környezetében megfelelő emberi kapcsolatot létesített és tartott fenn, amely elősegítette a kerületében és az erdészetében felmerülő problémák megfelelő megoldását.
Nagy kihívás volt a mintegy 500 ha olasznyár ültetvény új technológiával történő létesítése, ápolása és annak további kezelése, amit jó szakmai színvonalon oldott meg.
Elkötelezte magát az erdész szakma és munkahelye iránt, az adott nehézségek ellenére eddigi munkaviszonyát egy erdészetnél töltötte.
1999. évben 40 éves hűségjutalmat kapott, 2002-ben a Nefag Rt aranygyűrűs dolgozója lett.
Munkája elismeréseként terjesztjük fel az Alföldi Erdőkért Emlékérem kitüntetésre.

| vissza |


SZALAI ISTVÁN
kerületvezető erdész

Az 1946-ban, Kiskunhalason született Szalai István 1961. március 1-én lépett munkába. Az azóta eltelt több mint 42 évet végig a KEFAG R.T. és jogelődje szolgálatában töltötte. Rövid dunavecsei kitérővel mindvégig a Kiskunhalasi Erdészet Balotaszállási kerületében dolgozott.
Először még csak beosztott erdész volt, majd 1967. február 15-től átvette a kerület irányítását.
A közel ezer hektáros kerület erdőtervi előírásaiból adódó évi erdőgazdálkodási feladatok mellett, 26 hektáros csemetekertet is kezel, amely vállalati szinten kiemelt jelentőségű.
A kert évente 8-10 hektár termelés alá vont területén mintegy 4 millió fenyő-, 1 millió szürkenyár és fél millió akác csemetét termel meg. Szakmai hozzáértését bizonyítja, hogy évek óta ebből a csemetekertből kerül ki a KEFAG R.T. legkiválóbb szaporítóanyaga.
A háromszoros Kiváló Dolgozó kitüntetéssel elismert, a szakmai követelményeket mindenkor a legmesszebbmenőkig biztosító kerületvezetőt a KEFAG R.T. javasolta az Alföldi Erdőkért Emlékéremmel történő kitüntetésre.

| vissza |


TÁNCOS ANDRÁS
mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és növényvédő technikus

TÁNCOS ANDRÁS 1948-ban Szegeden született.

Tanulmányainak állomásai:

  • Szentesi Mezőgazdasági Technikum 1963-1967
  • Ásotthalmi Erdészeti Szakiskola – Erdész-vadász 1969
  • Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola- Erdőgazdálkodási technikus 1978
  • Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola- Erdészeti növényvédő technikus 1984

Eddigi munkakörei

  • 1971 nov.1-től a DEFAG Ásotthalmi Erdészeténél több erdészkerületben is dolgozott a szakma minél jobb elsajátítása érdekében.
  • 1974-ben a Kisteleki Erdészetnél gépcsoportvezető
  • 1976-ban az Ásotthalmi Erdészetnél szállítási csoportvezető
  • 1981-től napjainkig az Ásotthalmi Erdészet ún. Csemetekert kerületében dolgozik mint kerületvezető erdész. Csemetetermeléssel, magpergetéssel, fenyő magtermesztő ültetvények gondozásával, valamint a kerület művelési és használati munkáinak irányításával foglalkozik.

| vissza |


SZŰCS ÁDÁM
erdőgazdálkodási és faipari technikus

A szegedi születésű Szűcs Ádám fiatal korában önálló asztalos kisiparosként, a faiparban dolgozott, asztalos mestervizsgát is tett.
A Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában 1980. óta dolgozik. 1981-ben erdésztechnikusi, 1983-ban faipari technikusi oklevelet szerzett. Az iskolában szakoktatói munkakörben dolgozott. Elsősorban termőhelyismerettani, erdőművelési és erdőrendezési gyakorlatokat vezetett. Munkáját mindig nagy odaadással, lelkesen végezte.
2003-ban vonult nyugdíjba. Az iskola az Alföldi Erdőkért Emlékéremmel kívánja megköszönni több évtizedes munkáját.

| vissza |